Márciusi nők - egy elvonulás margójára

Valós probléma az a belső feszültség, hogy "biztosan csak én vagyok ilyen selejt, biztos velem van a baj." 

Márciusi elvonulásunk minicsapatával megint csak tartalmas, mély, érzelemekben gazdagra sikerült a hétvége, ahol újra és újra rádöbbentünk, "nem vagyok egyedül". 

- "Más is küzd ugyanezzel a problémával, vagy teljesen mással, de küzd."

- "A bennem felmerülő igényeim nem az ördögtől való, és erkölcsileg elítélendő, hanem teljesen normális, és elfogadható."

- "Nem csak én, hanem sok nő érez ugyanígy."

Az elvonulások egyik alapélménye az, amikor rádöbbenünk, hogy NEM, nincs velünk semmi baj. És amikor rádöbbenünk, hogy nem csak mi, de a felmenőink is hasonló érzelmi problémákkal küzdöttek. Meglátni azt, hogy ők is ugyanolyan nők a saját történetükkel, mint mi magunk, hogy az elvárásokat anyára ugyanúgy rátoltuk, ahogy a gyerekünk ránk tolja az ő elképzeléseit rólunk, mélyen gyógyító hatású. 

A gyakorlatokon keresztül most is mindenki a saját témájával dolgozott, és végigvitte a folyamatot, ami megkönnyebbülést, új rálátást, felismeréseket hozott, és persze oldottuk is a beragadt érzelmeket.

A hétvége során az utolsó mozzanat, egy szeretetteli érintésekben gazdag bizalomgyakorlat, olyan kisimulást és feltöltődést hozott, amin mindannyian meglepődtünk. Lelkileg megújulva és feltöltődve tértünk haza.

Örömmel mutatom a következő elvonulás lehetőségét.

Május, a szerelem hava. 

VAjon mi minden fog felbukkanni ebben a témában??? 

wow! Nagyon várom a csapatot!